15Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! (Ján 1,46; Csel 3,22;7,37) 16Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! (2Móz 20,18.19) 17Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak. (5Móz 5,28.29) 18Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. (Ján 12,49.50;15,22;17,26;Ján 12,50) 19És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon! (Ján 12,48-50) 20De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta. (5Móz 13,5; Jer 14,14.15) 21Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr? 22Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!